A mosómedvék (latin nevükön Procyon lotor) eredetileg Észak-Amerikából származnak, de ma már Európa több országában is megtelepedtek, különösen Németországban. Nézzük, hogyan történt mindez!
1934 április 12-én néhány mosómedve kiszabadult (vagy talán szándékosan elengedték őket) a Hessen tartományban található Edersee közelében lévő vadasparkból. A cél eredetileg az volt, hogy „gazdagítsák a helyi faunát”, ami akkoriban nem volt ritka elképzelés. A kiszökött néhány példányból mára több százezres állomány alakult ki Németországban. Egyes becslések szerint 2020-ra a számuk elérte a 400-500 ezret, sőt, egyes források szerint mára már akár milliós nagyságrendűre is nőhetett a populáció.
A mosómedvék rendkívül alkalmazkodóképesek, mindenevők, jól érzik magukat városokban is, és remekül tudnak fára mászni, rejtekhelyeket találni, és szemetet túrni. Innen aztán fokozatosan átterjedtek a szomszédos országokba is: Franciaország, Belgium, Hollandia, Svájc, Ausztria, Lengyelország, Csehország – sőt, már Magyarországon is előfordulnak (bár még nem túl gyakran).
A mosómedve nem őshonos Európában, így nincs természetes ellensége – kivéve talán az ember (vadászat), illetve egyes ragadozók (mint a hiúz, róka vagy farkas, de ezek ritkán kapják el őket). Fészekrablóként nagy pusztítást végeznek a madárfajok körében: tojásokat, fiókákat fogyasztanak. Versenyeznek az őshonos fajokkal az élőhelyekért és táplálékért, emellett betegségeket is hordozhatnak, például veszettséget vagy a mosómedveférget (Baylisascaris procyonis), amely emberekre is veszélyes lehet.
Egyre több mosómedve jelenik meg városi környezetben, ahol szemetet túrnak, padlásra másznak, vagy akár kerti tavakat fosztanak ki. A német városokban már külön „mosómedvevadászokat” alkalmaznak, és külön kampányok is indultak a lakosság tájékoztatására.
Az EU 2016-ban felvette a mosómedvét az inváziós fajok listájára, ami azt jelenti, hogy további betelepítése tilos, és az állományokat ellenőrizni kell. Ugyanakkor a teljes kiirtásuk gyakorlatilag lehetetlen – túl sokan vannak és túl jól alkalmazkodnak.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha megtisztelsz egy üzenettel, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
