A Csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) is azok közé az általunk, emberek által nem kedvelt élőlények közé tartozik, akikkel házunk közelében vagy kertjeinkben találkozhatunk mostanában, akár nagyobb számban is.
Bevallom, magam is morcos tudok lenni a poloskákra leginkább azért, mert a nagyon várt, napérlelte paradicsomaimra is utaznak, megszurkálva a már pirosodó gyümölcsöt pöttyössé és beteggé téve azt.
Ez a címeres poloskák közé tartozó faj főleg Közép-Európa déli részén és Dél-Európában él (utóbbi régióban gyakran tömeges a jelenléte). Magyarországon is gyakori.
Váladéka a többi poloskafajéhoz hasonlóan mérgező, szép piros csíkos színezettsége is ezt hivatott jelezni a kívülálló számára.
Főleg a napsütötte, meleg rétek, déli lejtők és rézsűk lakója. Leginkább az ernyősvirágzatú növényeken, például murokon, erdei turbolyán él; kedvelt tápnövényei a zellerfélék. Nemcsak a növények nedveit szívogatja, de alkalomadtán kisebb ízeltlábúakét is.
A többi poloskaféléhez hasonlóan az 5. vedlés után válik ivaréretté. A párosodásra rituális előjáték után kerül sor. A nőstény és a hím ellentétes irányba nézve potrohával „ragad össze”. Utána a partnerek elválnak egymástól, és a nőstény petéit kis csoportokban növények levelének felszínére rakja. A frissen kikelt lárvákat anyjuk egy ideig őrzi.
A nőstények okosan figyelnek arra, hogy ne egy helyre rakják le a petéiket, mert így a kikelő kis poloskák kevésbé lesznek kitéve az eleségért való versengésnek.
Röppképesek, ha párt vagy élelmiszert keresnek, méretükhöz képest nagyobb távolságot is képesek megtenni.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
