Üldögélt a cserszömörce levelén, nézegette, hogy mi lehet az a nagy izé, ami közelít felé.
Ő alig néhány miliméteres volt a benga pedig mint egy mozgó hegy. Valami furcsa izével próbált közelíteni felé – amiről pók létére nyilván nem tudta, hogy fényképezőgép – így amikor a nagy benga hegy egyre közelebb került hozzá úgy döntött, hogy jobb, ha befut a levelek jótékony rejtekébe, mert könnyen lehet, hogy az a nagy, közeledő valami meg akarja enni őt.
Igen, természetesen én voltam az a nagy izé és teljesen megértettem a kis Réti keresztespókot (szerintem hím lehetett a mérete alapján), hogy aggódik amiatt, netán eledelnek tekintem őt.
Csodálatos, szinte láthatatlan hálót szőtt a még csemete vörös levelű cserszömörce bokrocska levelei közé, annyira apró fonálból, aminek a szálait magam is csak akkor vettem észre, amikor a nap olyan szögben érte a növényt.
Ezzel szemben a közepes méretű fenyőnk ágai között élő, szintén aprócska Ál-keresztespókot már közel sem zavarta annyira a fényképezés, szinte modellként viselkedett, élvezve a hirtelen jött érdeklődést, a fotógép kattogását és a vaku villogását. Hálója már jóval észrevehetőbb volt, ráadásul későbbre becsomagolt élelmiszerek (elfogott rovarok) díszítették, könnyebben észrevehetővé téve azt.
Eltűnődtem rajta, miért félünk, irtózunk mi emberek általában ezektől a lényektől. Mert megcsíphetnek? A macska megkarmolhat, a kutya megharaphat, mégis nagyon kedveljük sőt, házikedvencként tartjuk őket.
Vagy az a zavaró, hogy nyolc lábuk van és cirka ugyanannyi szemük? Fene se tudja.
A világon mintegy negyvenezer pókfajt ismerünk. Minden pók termel pókselymet. Ez egy vékony, erős fehérje, amit az utótestük végében lévő szövőmirigy(ek) választ(anak) ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót, más fajok háló nélkül vadásznak. A selymet használják közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására is.
Nagyjából kb. 350 faj kivételével valamennyien termelnek mérget, amit zsákmányszerzésre és önvédelemre is használnak. Mindössze 200 olyan fajukról tudunk, amelyek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb pókok marása fájdalmas, de nem okoz maradandó károsodást.
A pókok a sarkvidékek kivételével a világ minden részén élnek.
Szóval érdekesek, különlegesek. Félelmetesek? Irtóztatóak?
Bevallom, magam is óvatosan bánok velük, nem fogdosom őket – biztos ami biztos – mégis csodálom mindet, a furcsa mozgásuk és a tökéletesre szőtt hálójuk miatt.
És persze szemezni is különleges velük. 🙂
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
