Feltöltöttem a vadkamerám elemeit és kivittem az itatóhoz – természetesen Szárszói Márton macska aktív támogatásával, aki folyton és mindig mindenre nagyon kíváncsi, mindent meg akar vizsgálni és látni akar.
Éjszakára még nem merem kint hagyni (nem Mártont, hanem a vadkamerát), mert az előrejelzés szerint épp hogy nulla fok felett lesz az éjszakai/hajnali hőmérséklet, ilyenkor nagyon gyorsan lemerülnek az akkumulátorai. Egy hét múlva már rendeződnek az éjszakai hidegek is, akkor majd kiteszem meglesni, milyen az éjszakai élet a nagy itatónál.
Amíg hátra szoktam menni, egészen a csalitosig igyekszem megfigyelni – ahogy időm engedi és természetesen a “csirkék” zavarása nélkül – hogy az odúkból melyiket lakják már, hol költenek valamilyen madarak, illetve hogy melyek állnak még üresen.
Egyelőre meglepetten látom, hogy az öreg körtefa természetes odúja, amit az utóbbi években újra és újra sikeres költésre használtak a seregélyek, most még lakatlan. Remélem, hogy esetükben mindössze arról van szó, hogy még korainak találják az időszakot a családalapításra.
Ugyanez a helyzet az utóbbi években mindig nagy kedvenc, ugyanazon a helyen – a birs fa nagy levelei között- elhelyezett A odúval is, még mindig üres, hosszas megfigyelés során sem láttam ott mozgást. Tavaly előtt kék cinegék költöttek benne sikeresen, tavaly mezei verebek – az ő költésük sikerességét nem tudtam megállapítani.
Viszont – és itt jön a nagy öröm – az újonnan készített B odút, amit a cseresznyefán helyeztem el, már birtokba is vették az egyébként odúválasztás szempontjából túl válogatósnak nem mondható széncinegék. Hogy hol tarthatnak, nem tudom – mindig elzárkózom a madarak bárminemű piszkálásától költési időszakban, többek között azért is, hogy a folyton mindenre kiváncsi Márton macskának nehogy felhívjam rájuk a figyelmét. Ilyen gondolatoktól vezérelten nem is készítek felnyitható tetejű odúkat. Meg egyébként sem vagyok a híve a túlzott kíváncsiskodásnak, a madarak szaporodása nem a mi folytonos szórakoztatásunkról kell hogy szóljon.
Szóval egyértelműen érkeztek a szülő madarak (vagy egy madár, nem tudom), ki és be. Befelé finomságokkal – mivel hála Istennek a környéken már nem etet senki, bogarakkal, kukacokkal, ahogyan kell – kifelé pedig ha jól sikerült megfigyelnem, többször kakitasakokkal.
Süt a nap, tavasz van, dalolnak a madarak, minden teli vadvirággal és az újonnan, saját kezűleg készített és kihelyezett odút elfoglalták a cinegék családalapításra. Ugyan, mi kellene még ahhoz, hogy ez egy csodálatos nap legyen? Bizony. Semmi. Az ég egy adta világon semmi.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
