Ellustultam mostanában írásilag, legfőképpen versírásilag.
Elnyeltek a mindennapok, a sablonos munka, az egyéb tennivalók, aztán a pihenés címén folytatott ilyen vagy olyan tevékenységek.
Gondoltam egyet, miért is ne próbáljak kicsit csiszolni a régi fogaskerekeken, kicsit beolajozni azokat, hátha nem csak a fiók mélyén levő versek lesznek majd fellelhetőek, hanem még ki is jönne valami ebből az öregedő, kissé szőrös kobakból.
Ígyhát megkértem a Remetemente Facebook oldalán a mindig lelkes és kedves hozzászólókat, mondjanak egy-egy szót, amit szeretnének egy olyan versben viszontlátni, amit én próbálok azokból összefarigcsálni a fent említett fogaskerekek olajozása során. A következő szavakat kaptam:
— ficánkol
— lágyan
— ölelés
— hála
— szellő
— szerelem
— seregély
— csend
— természet
— várakozás
— megújulás
— pitypang
— napkelte
— boldogság
— kikelet
— szarvasbőgés
— csobogás
— lágy eső
— gyöngyvirág
— ölelés
— szeretet
— esőillatú
— remény
— bajusz
— csicsergés
S hogy mi született belőle? Ez a cím nélküli kis iromány, péntek délutáni csikorgó fogaskerekekkel, de a lehető legnagyobb szeretettel:
Ha lágy esőt hoz a reggel, olyan égi sírósat,
Miért ne játszhatnánk mi is versírósat?
Korán van még, a házakban csend honol,
De a napkeltével kelő harkály már kint dobol,
Az öreg diófát verdesi serényen,
Melyben seregély költ majd és alatta a réten
Éled a természet, mint ezernyi gyöngyvirág,
Millió esőcseppben ficánkol a kis világ,
Apró bogarak szaladnak dolgukra,
Szedik lábaik, mintha holnap nem volna.
Esőillatú kertekben pitypangok sárgállnak,
Mintha leveleik alatt lágyan várnának
Minket a tavasz, a kikelet apró varázslói.
A szeretet csendjében lehet jól dalolni,
Csicsergés zengi szét: ölelés, szerelem,
Megújulás, remény a tavasz neked s nekem.
Akarsz-e a szellő szárnyán velem elrepülni,
Akarsz-e egy szigeten az ölembe ülni
És hallgatni csobogását a boldogság vizének,
A szigeten, ahol sosem fogy a lelkekből az ének?
Ezen a seholsincs és mégis van szigeten,
Édes a várakozás, talán mert hihetem,
Hogy itt van a békességnek csodálatos vára,
Ahol érezhetjük, hogy a Jóistennek hála
Ott vagyunk, ahol kicsit lenni szeretnénk,
Ahol mindig lennénk, hogyha megtehetnénk.
Ölelés, szeretet és sok-sok-sok mosoly,
Itt lehetsz bohém és lehetsz akár komoly,
Érzed hogy neked is megvan a helyed,
A bajusz-pödrő Remete ismeri a neved,
Ahol kacaghatunk önfeledten te meg én,
Nyári napon vagy szarvasbőgés idején.
Ahol itt élünk mi a kissé más emberek,
Akiknek a neve talán remetementerek?
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
