Lassan befejeződik itt a Remetemente etetőnél a madarak téli táplálása, viszont nem áll meg a támogatás – amiből természetesen mi emberek is csak hasznot húzunk.
Az itatót továbbra is üzemelnek, illetve kitettem már a kitisztított odúkat is remélve, hogy idén is sok kis “csirke” nevelkedik majd fel bennük.
Tervezem még néhány új odú készítését is meglevő, másra nem kellő faanyagból, az elmúlt évek sikerei, a bennük felnövekedni látott kismadarak nagy lökést adnak az embernek a folytatáshoz.
Viszont van egy odú, ami kiemelkedik: ez a kis viharvert rondaság, amit mint máskor most is csak szétszedtem, kitakarítottam belőle a fészkelés maradványait, majd lekentem tungolajjal és visszaakasztottam pontosan ugyanoda, ahol évek óta nagy sikernek örvend. A birsfánkra, ami sűrű, bokorszerű ágai nagyon jól megvédik a benne költő madarakat és fiókáikat a földről felmászó vadászokkal szemben, a nagy levelei pedig remek védelmet nyújtanak a túl erős napsütés, a szél és az eső ellen.
Na és onnan fentről a panoráma sem semmi – ezt mindig konstatálom, amikor kiakasztom az odút a tavasz kezdetén a megszokott helyére.
Tavaly mezei verebek költöttek benne sikeresen, tavaly előtt pedig kék cinegék.
Hogy idén kik veszik majd birtokba, azt csak a Jóisten tudja, de nagyon remélem, idén is újra hangos lesz a fiókáktól.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
