Ha már a Dunakanyarban csatangolva Szobról volt az előző bejegyzésem, legyen még egy bejegyzés ugyaninnen. Talán kevesen tudják az erre kirándulók, turisták közül, hogy az egyéb látnivalók mellett van egy érdekes táblácska is ebben a városban elrejtve a Luczenbacher kastély oldalán, a csodálatos, hatalmas diófákkal övezett, macskaköves, Dunához vezető Luczenbacher sétányon.
Ez a tábla azért maradhatott fenn immár lassan kettőszáz esztendeje, mert egy műemléknek számító (pontosabban “városképi jelentőségű építmény”), Alpár Ignác budapesti építész által tervezett kastély oldalán van.
Ez a kis kőtábla – rajta a kéz jellel – pontosan mutatja, meddig is ért a Duna vízszintje 1838 márciusában, a Dunán feltorlódott jégdugók miatt kialakult áradáskor, amikor Pesten báró Wesselényi Miklós volt a híres “árvizi hajós”.
A tábla alatt megállva, majd lepillantva a Dunára döbbenten látja az ember, milyen hatalmas lehetett a víz akkor. Ha a másik irányba nézünk látni a 1775-1778 között épített Szent László templomot, mely az 1838-as árvízkor természetesen már a mai helyén állt és a leírások szerint a Duna vize a küszöbét nyaldosta.
Azóta is láttunk már erre pár igencsak nagy árvizet – a 2013-as kimondottan nagynak számított – de ekkorára hála Istennek – illetve annak, hogy azóta már nem hagynak csak úgy szabadon vonulni ekkora jégtorlaszokat – nem volt, reméljük nem is lesz.
Ez az ár egyébként természetesen a Duna folyásirányát tekintve kissé feljebb – légvonalban cirka 10 kilométerre – levő Esztergomot sem kímélte, a kilenc napon át tartó árvízhelyzetben ott a város 853 házából 614 teljesen összedőlt, mindössze 150 maradt némileg épségben. Emberek nem estek ott ennek az árnak áldozatául, mivel a víz szintje lassan emelkedett, így időben el tudtak menekülni:
„A Kapitányi Hivatal jókor, házonkint bémondatta és dobszóval is kihirdettette, hogy kiki ingóságait s marháit bátorságos helyre szállítsa, takarmányát a felső kenderföldek melletti útra hordassa és a vízöntésnek kitett házaikat támaszokkal ellássák. A molnároknak, halászoknak, épületfa kereskedőknek szólt, hogy dereglyéiket, ladikjaikat, talpjaikat a szükség esetébeni használásra készen tartsák.”
Ugyanezen árvíz a folyásirányt tekintve lejjebb, légvonalban mintegy 40 kilométerre levő mai Budapesten is hatalmas áradásokat okozott, főleg a Pesti oldalon.
Az esettel kapcsolatban egyébként érdekesség – sok egyéb érdekesség mellett – hogy Vásárhelyi Pál, aki egyik nagy szószólója volt a Duna szabályozásának egy, az Athenaeumban megjelent cikksorozatban már a hónap elején megjósolta egy, az 1775-ös évi nagy árvíznél is nagyobb árhullám bekövezteztét.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
