Általában igyekszem tartani magam ahhoz, hogy ha lehet, a Remetementén csak pozitív tartalmakat osszak meg. Nem azért, mert amolyan buta struccpolitikát alkalmazva el akarnám fordítani a fejem a negatív dolgokról, inkább csak azért, mert azt szeretném, hogy ez a hely a béke szigete legyen, ahova jó egy kicsit eljönni és találkozni olyan, hozzánk hasonló emberekkel, akik szintén pozitívak, egymást és a többi élőlényt tisztelőek.
Ezen a most témaként idekerült dolgon is sokat vergődtem, többször elmentem a hely mellett, elszörnyülködve, mint amikor az ember a túrái során a lakott területet elhagyva meglátja az oly jellemző, mindenféle limlomból álló szemétdombokat. Akkor is csak sóhajt egyet és továbbmegy.
Aztán csak bosszantott a dolog és valamiért úgy gondoltam, megmutatom: ilyen emberek is élnek sajnos köztünk. Meg vagyok győződve róla, hogy nincsenek sokan, a teljes népesség apró százalékát teszik ki, de az ő tevékenységük a legészrevehetőbb, ezért könnyen keletkezik az emberben az a benyomás, mintha nagyon sokan lennének. Ők a leghangosabbak a közösségi hálón, ők azok, akik megoldásnak tekintik a keletkezett hulladékuk kezelésére azt, hogy eldobálják valamerre, amikor senki sem látja, vagy akiknek az utánfutójáról menet közben, két település közt „véletlenül” leesik egy hulladékkal jól megtömött zsák.
És ezen emberek közé tartozhat az is, aki a lenti képeken látható dolgot művelhette, mert hogy nem engedéllyel rendelkező szakember keze van a dologban, abban szinte biztos vagyok.
Miről is van itt szó? Klasszikus magyar történet – bár sokat gondolkodom, hogy rajtunk kívül még hány országban lehetnek jellemzőek ezek a sajnálatos dolgok.
Adott egy folyóparti település, melynek az önkormányzata is próbál sokat tenni azért, hogy a folyó partja barátságos legyen, ahol jó sétálni, jó játszani a srácokkal, jó dobálni a kavicsot a folyóba, vagy csak megenni hazánk egyik legjobb lángosát egy pohár sörrel.
Ahogy sok más településen itt is megjelent a szuper kezdeményezés, hogy minden újszülött, helyi gyermek után elültettek egy tulajdonképpen neki dedikált fát. Ezeknek a fáknak egy része a folyópartot szépítette – többségük hála Istennek megmaradt.
No és akkor jön az „ember”. Azért itt hangsúlyoznám: csak feltételezek. Vannak ezek a fűzfák, az egyik oldalon nagy, öreg és kopott társasház, a másikon a folyó – ezek a szerencsétlen fák pedig pont a kettő között állnak. Nem állítom, hogy ennek az elhelyezkedésnek van köze ahhoz, hogy valaki akkurátusan körbevágta a törzsüket, hogy megakadályozza a kéregben a tápanyag szállítást, amivel megöli a fát, csak hát az embernek eszébe jutnak azért gondolatok.
Merthogy egy engedéllyel rendelkező szakember szépen kivágja, felszeleteli és elszállítja a kijelölt fákat. Ezeket pedig „csak” sunyi, aljas módon megsebezték. Halálosan.
Ecce Homo – Íme az ember.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
