Sajnos mindig csak az idővel van gond. Mármint nem az időjárással, hanem a rendelkezésre álló idővel. Azzal az idővel, amit nyugodt madármegfigyelésre tudok (vagy tudnék) fordítani. Így csak óvatosan merek olyan kijelentéseket tenni, hogy milyen madarak érkeznek, vagy még nem érkeznek a madáretetőhöz.
Természetesen a kihelyezett szotyi gyorsan elfogy, legaktívabb kosztosok természetesen a cinkék. De már időről-időre sikerül megfigyelnem új, téli etetéskor jellemző fajokat: csízeket, egy-egy cinegecsapathoz verődött tengelicet illetve amolyan megfigyelő szerepet mutató meggyvágót. Az alábbi képeken is egy ilyen, az etető környékén nézelődő példányt láthattok. Nem kizárt, hogy távozásom után már bátrabban oda mert menni az etetőhöz is.
És milyen érdekes ez a terület, ahol élünk. Sok-sok történet kötődhet ehhez a kis földdarabhoz, katonai táborok, bombázás (emiatt félve is ások mélyebbre, nehogy nem tervezett kerti tó legyen a vége in memoriam Remete), csendőr laktanya….Mi csak azt látjuk, hogy időről-időre kivet magából valamit a föld, az esetek többségében ezek cserép vagy üvegdarabok. De most ezt a kis öt fillérest találtam, amiről elsőre azt hittem, hogy csak valami leszakadt gomb. Több, mint hetven esztendős, 1951-es kiadású.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
