Nagyon jó sokszor szimplán csak odakint lenni. Figyelni, vagy épp egy lessátorban elbújva meglesni, hogy mi is zajlik odakint. Szimplán csak részese lenni a kinti történéseknek aztán ha sikerül, esetleg egy-egy jobb felvételt is elcsípni és megmutatni az az iránt érdeklődő embereknek.
A lessátrazás még a birtokon belül is jó, nagyon élvezem, amikor a sátor ponyvájának másik oldalán az ágon egy apró madár kezd dalolni, mit sem sejtve arról, hogy alig néhány centiméterre tőle egy ember hallgatja a nótáját nagy örömmel.
Természetesen Márton a troll időről időre felbukkan és jól odavág az idillnek. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, milyen butaság, milyen furcsa, már-már extrém dolog, hogy egy madárbolondnak macskája van. Egy elkényeztetett despota, aki (szó szerint) több ezer négyzetmétert tart sajátjának és ural, engem pedig megtisztel jelenlétével akkor is, ha éppen nem kimondottan hiányzik az adott szituációban.
Sebaj, a lesegetés töretlen, mert feltölt, felszabadít, feszültségmentesít, a téli vendég madarakra várás, illetve egy-egy példányukkal való találkozás pedig kimondottan izgalmas, felvillanyozó várakozással tölti el az embert.
Az eredmények pedig nap mint nap láthatóak a Remetemente Facebook oldalán is.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
