Ha bármikor is azon törtük volna a fejünket, hogy vajon Isten szokott-e felhőtlenül jókedvű lenni, egyértelműen rájövünk a válaszra, ha ránézünk hazánk legkisebb madarára, a 4-7 gramm súlyú (egy kockacukor 2-3 gramm!) sárgafejű királykára.
Nem lehet ilyen sárgacsíkos fejű, ugrabugra cuki kíváncsiságot készíteni úgy, hogy az ember (bocsánat Isten) ne lenne mókás, derűs kedvében.
Képtelenség megmondani, ha csak a cukiság faktort nézzük a madaraknál, hogy melyik aranyosabb, hiszen erős a mezőny: őszapó, kék cinege, sárgafejű királyka és annyi de annyi még. Mindenesetre lelkes gyerekként örvendezünk Remeténével, amikor ezek a kis sárga punkok lesegetnek befelé a nagy fenyők valamelyikéről. Merthogy hihetetlenül kíváncsiak, leplezetlenül képesek bámulni az embert, hogy mit is csinálunk. Hoztam pár képet – a bejegyzéseknél általánosan megszokottaknál jóval többet – mert egyszerűen képtelen voltam kiválasztani belőlük a legjobb pár darabot.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
