Ősz, gombaszezon. Bár manapság, ahogy megfigyelgettük már eléggé összevissza van ez a gomba dolog, hogy mikor, merre és éppen mit találni. Vannak a nagykönyvi alap törvényszerűségek, aztán valahogy mégsem minden úgy történik. Elég, ha csak visszaemlékszünk a Mátrában késő ősszel begyűjtött májusi pereszkére.
Viszont ha esik az eső, Remeténével szívesen nézünk ki a közeli rétekre, mert itt nő az a gomba, amiről szerintem az a kifejezésünk születhetett, hogy nő, mint a gomba. A szegfűgomba valóban irtó hamar kikukkant a földből, eső után már érdemes kinézni a megfelelő helyekre, mert bizony már jó eséllyel ott fognak virítani frissen, gusztusosan a fűben. Meg jó eséllyel néhány kosaras, zacskós kolléga is kint fog már satratni, leszegett fejjel bandukolva a mezőn, mint valami bűnbánó szekta imamormolással vezeklő tagjai.
És hogy hol is van az a jó hely? No igen. Felénk ártéri mezők azok, amik épp ártéri jellegük miatt nem alkalmasak másra, mint legeltetésre. Leginkább bivalyok járják és nitrogénezik jól meg a hátsó végükön kijövő termékkel a földet. Amikor pedig egy adott mezőn épp nincsenek ott ezek a furán bámuló, fekete szekrények, oda érdemes kinézni eső után.
Most is így tettünk és szerencsére nem is maradt üres a kosár. A finom szegfűgomba mellé (aminek hallottam már pénzecske elnevezését is, de szerintem tájegységenként rengeteg más neve is lehet) még csiperke is került.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
Ha nem akarsz lemaradni a jövőben megjelenő tartalmakról, iratkozz fel az új bejegyzésekről szóló hírlevélre
