Közhelyes blabla lenne azzal nyitni, hogy itt az ősz. Hiszen mindenki tudja, aki itt él sőt, a napokban már az eddig még igencsak nyárias időjárás is egyre ősziesebbre fordult, rávilágítva arra, hogy melyik hónapban is járunk.
Ilyenkor én a téli etetésre szoktam készülni, kiteszem a kert közepére a madáretetőt és kijavítgatom az előző szezonban elszenvedett sérüléseit – most leginkább a szélein levő, ágakból készült ülőket kellett cserélnem, illetve javítanom, mert azok valahogy alaposan leamortizálódtak a nagy forgalomnak köszönhetően.
Az etetőt magát nyílt területre teszem és kellő távolságra a napmelegítős téli itatótól, mivel az utóbbi kellemesen meleg szegletében Szárszói Márton cicánk is nagyon szeret meghúzódni – aki sajnos szintén szereti a madarakat, csak nem úgy, mint én.
A nyílt terep egyébként is segít a szárnyasoknak, hogy a földi támadókat (leginkább – de nem kizárólag – itt a macskákról van szó) időben észlelhessék, azonban mint mindennek, ennek is van hátulütője, mert így talán egy kicsit jobban ki vannak téve a madártámadásoknak – télen előszeretettel lesik (és fogyasztják) a madáretetők forgatagát a karvalyok. Ehhez hozzá kell tenni, hogy túl sok, egyértelműen az etetőn evő madarakat ért vadászmadár támadás nálunk még nem volt (bár egyértelműen itt vannak télen a karvalyok). Meg hát a madáretető ugye madáretető és a karvaly is madár, ha tetszik, ha nem, feladata van a világban és az ő élete sem könnyű – nagyon nem.
Hogy mikor kell kezdeni az etetést, az mindig heves vita tárgya tud lenni. Magam még nem kezdem el, tekintve, hogy a mai kaszáláskor még fűben ugráló szöcskékkel, utukat járó bogarakkal és pókokkal találkoztam, így teljesen szükségtelennek érzem a madáretetést. (Kicsit dolgozzanak csak még nekem, nekünk a kertben.)
Jelenleg úgy tervezem, hogy valamikor november elején térek vissza erre a kérdésre, figyelembe véve az akkori – illetve addigi – időjárást.
Az etetőben idén a domináns eleség a fekete napraforgó lesz – azt kedvelik az itteni téli szárnyasok a legjobban. Ez majd kiegészül időről-időre cinkegolyóval, legyen mit kopácsolni a kicsi csőröknek.
Ja és igen, rájöttem, hogy nem a legjobb dolog takarítási szempontból, ha közvetlenül az etetőbe teszem a magokat és az egyéb eledelt, mert úgy (főleg, ha nedvesség éri és hát télvíz idején sokszor éri) sokkal nehezebb a takarítás. Ezért készítettem egy belső kis tálcát, hogy arra tegyem a magvakat. Természetesen ez sem tökéletes megoldás, hiszen – főleg a helyben fogyasztó madarak – úgy esznek, hogy a madáretető és a teljes közvetlen környéke olyan, mint a lelátó egy izgalmas focimeccs után, mégis azért nagy segítség, főleg a magasabban elhelyezett, fix etetőt tekintetbe véve.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
