Gyere, ülj ide mellém! Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy kicsit ellazulj. És próbálkozz azzal, amivel magam is gyakran, hol több, hol kevesebb sikerrel próbálkozom.
Azzal, hogy egy helyen, amit arra jónak érzel (ne kérdezd, miért jó az a hely) akkor, amikor jónak érzed (azt se kérdezd, miért pont akkor jó) próbálj csak lenni. Nagyon egyszerűen csak létezni az adott időpillanatban. Nézni anélkül, hogy gondolatokba próbálnád önteni és egyből értelmezni, értékelni azt, amit látsz. Hallani anélkül, hogy szavakba akarnád önteni magadban mindazt, ami a füleiden bejut. Érezni az orrodon áramló levegő milyenségét, a bőrödet érintő dolgokat.
Ha sikerül, ha csak kicsit, csak pillanatokra is, de sikerül a máskor oly fontos gondolatokat letenni, egyszerűen csak hagyni, hogy az üresség csodás teljességében élhess picit, varázslat vár. De vigyázz, eszedbe ne jusson gondolatba, netán szavakba önteni ezt a varázst, mert akkor tönkreteszed, megsemmisíted és visszavonhatatlanul eltaposod, mint a talpad alá kerülő szerencsétlen bogarat.
Ha egy kép, amit látsz elsodor, elvisz valahova, felemel, ledob, megrág és meggyötör, katarzist okoz, örömmel tölt el: éld át, élvezd, utazz vele – de ne akard szavakba önteni, mert akkor a kép lelke kidurran, mint egy szappanbuborék.
Ha egy hang, egy zene varázsszőnyegére ülve utazik a leked ezernyi képen át, hát utazz, utazz, de szavakat ne keress!
Szükségünk van arra, hidd el, hogy egy kicsit kilépjünk a folyton gondolkodó, megmondó, megértő, elmagyarázó, tanító, jelzőkkel illető, szavakkal leíró emberségünkből és csak lenni, ha csak pár másodpercig, percig lenni ott, ahol egyszerre magad is a minden lehetsz.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
