Elérkeztünk augusztus huszadikához. Államalapításunk ünnepe a legtöbb esetben fontos vízválasztó is az évben. Ilyenkor menetrendszerűen véget ér a klasszikus nyár. Természetesen ezt követően is gyakran vannak még jó melegek, hiszen ilyenkor jön még a “vénasszonyok nyara”, vagy finomabban megnevezve az “indiánnyár”, de mégis: vége a nyárnak.
Odakint még nyílnak a virágok, rajtuk apró, döngicsélő népek dolgoznak szorgalmasan, de a legkorábban távozó madaraink hamarosan útra kelnek.
Feltekintve az égre egyre nagyobb és egyre aktívabb gyurgyalag csapatok köröznek, minden bizonnyal gyülekezik a brigád a vándorútra.
Még lehet hallani sárgarigó dallamokat a lombok közül sőt néha, ha szerencsés napja van az embernek, meg is pillanthat közülük egyet, de tudom: amikor a gyurgyalagok mennek, mennek a sárgarigók is. Mind a meleget kedvelik, az igazi forró nyarat, amit mi itt maradók lassan a hátunk mögött hagyunk.
De szomorúságra aligha lehet okunk, mert jön egy igazi varázslata a természetnek, az ősz. Csodálatos színekbe öltözik a természet, mielőtt egy kicsi időre elalszik.
Magam nagyon várom már ezeket a pompás színeket, a kicsit kellenessebbé váló hőmérsékletet. Talán csak a rövidebb nappalok nem tűnnek olyan csábítónak. Ámbár, ha beugrik, hogy télen egy pohár tea vagy forralt bor társaságában milyen jó is olvasni egyet, vagy megnézni egy filmet, akkor talán már ezt sem bánom annyira.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
