Itt a tavasz és ezzel együtt természetesen itt a téli madáretetési szezon vége is. Eddig megtettünk mindent, hogy segítsük a madarakat (is) a téli nehezebb időszak átvészelésében, de lassan itt az idő (legalább is az etetés tekintetében) hogy elengedjük a kezüket – vagy jobban mondva a szárnyukat.
Fontos dolog, amit az elején ki kell emelnem: sem biológus, sem ornitológus (madarász) nem vagyok, csak egy átlagember, aki nagyon szereti az őt körülvevő természetes környezetét, a benne élő állatokkal, növényekkel, az egészet alkotó tájjal együtt. (És hogy teljesen szürreális legyen az életem, lassan egy éve, hogy örökbe fogadtunk egy macskát.) Igyekszem évről évre jól és jobban csinálni, amit csinálok, folyamatosan törekszem új ismeretek megszerzésére, de én mégis csak ilyen jellegű személyes tapasztalataim megosztója lehetek. (Komoly szaktudással rendelkező szakemberek vonatkozó írását megtalálhatod például az MME honlapján.)
Bizony, lassan vége az etetésnek. Nálam az alapelvek, a leglényegesebb dolgok pontokba foglaltan a következőek:
Minden nap biztosítani friss vizet a madaraknak, ez egész évben szükséges. Sokszor szomjasak, szívesen veszik ezt, főleg, ha távol vannak csak számukra hozzáférhető egyéb vízforrások. Fürdeni pedig szintén szívesen fürdenek, a porfürdő mellett ez is segíti a tollazatuk tisztán tartását.
A mi földrajzi területünkön határozottan kerülendő a nyári madáretetés, nem is gondolnánk, milyen károkat tud okozni. Ahogy a mondás is tartja, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, kétségem sincs afelől, hogy akik nyáron is etetni szeretnének, jószándékból tennék. De ne tegyék! Sokszor komplett fészekaljnyi fióka hal meg ennek a következtében!
Jó ötlet az eleség fokozatos csökkentése, hogy a madarak szépen lassan visszaszokhassanak a természetes élelemforrásokhoz.
A mikor is kell pontosan abbahagyni jó kérdés, a szakirodalom szerint legkésőbb április közepén (a legkorábbi énekesmadár-fiókák április közepi kikelése után már ne legyen az etetőkben mag), persze ez minden évben függ az aktuálisan uralkodó időjárási viszonyoktól. Jómagam már elkezdtem egyre csökkenteni a madáretetőbe helyezett, etetésre szánt mag mennyiségét, terveim szerint március végén – április első napjaiban le is állítom az etetést. Nagyon furcsa kimondani, de a kis szárnyas kedvenceink vadállatok. Persze a vadállat szóról az embernek minimum tigris, vagy oroszlán jut az eszébe, bár ugye minden csak nézőpont kérdése: ha kukac lennék egy széncinege egyenlő lenne a véres és borzalmas rémálommal.
Az itatók maradnak (illetve új, ugyanolyan virágalátétekre lesznek cserélve), kivéve a sörnapkollektoros tesztitatót, mivel az már néha a tavaszi napsütésben is túlmelegíti a vizet, ezért inkább az algák idő előtti megtelepedésének kedvez. Az itató-madárfürdők állandó vendége a macska, Szárszói Márton is, akinek ugyan természetesen van teljesen privát, mindig friss vízzel ellátott vizestálja, mégis sokkal jobban kedveli a madarak által használt vizeket – pedig ezeket a feketerigók hihetetlen gyorsasággal tudják nagyon koszosra fürdeni. De ugye minden csak ízlés dolga, ki milyen pikánsabb ízvilágot szeret…
Szóval jön a tavasz, éled a természet, új időszak kezdődik. Lassan a következő téli szezon kezdetéig be kell fejezzük az etetést.
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
