Elment a szőrös és elfelejtette bezárni ezt az izét, amit folyton néz. Szóval ezt csinálja, hmm…hmm…Ti meg ott vagytok ennek az izének a másik oldalán és ezt nézegetitek? Hmmm…hmmm…
Jó, akkor itt az ideje, hogy helyre tegyük a dolgokat és rendet vágjunk az összevisszaságban, főleg ami engem illet. Vagyis leginkább ami engem illet, mert be kell valljam, más aligha érdekel a világból.
Kezdjük mindjárt a legelején: Márton vagyok.
Nem tudom, mit mesélt rólam eddig nektek a szőrös, kétlábú alak – de azt azért remélem, hogy mesélt. Sokat.
Lassan fél éve vagyok itt. Eleinte nem tudtam, mi a fenének hoznak el már felnőttként a többiek mellől, de be kell valljam, nem jártam rosszul. Persze ezt a kopasznak nem kell tudnia, csak elbízná magát feleslegesen.
Eleinte kicsit féltem tőlük. Ketten vannak és folyton koslattak utánam, mert simogatni akartak. Főleg a szőrös. Az nagyon akart barátkozni, én meg hiába futottam, hogy “Ez nem az a szisza, akit simogatni kell!”….csak jött és jött. De aztán megbarátkoztunk, most meg már nem is bánom, ha folyton csak simogatnának. De erről még mesélek.
Halljátok, a kopasz szőrös kétlábú elsőre marha félelmetesnek néz ki, be is rottyantottam picit tőle, mikor megláttam. Persze nem nagyon. Csak kicsit. Alig. Mindegy is! Aztán kiderült, hogy annyira egyszerű….bedobod a “dorombolós-csillogószeműs-cukicicavagyok” figurát és az alakot már meg is vetted kilóra – csinál mindent, amit akarsz, ahogy akarod, amikor akarod.
Pill. nézem…még nem jön. Akkor mondom tovább. Szóval van itt még a hosszúhajú, aki mindig hozzábújik a nagy szőröshöz, szóval szerintem a cicája lehet. Vagy valami olyasmi. Na a hosszúhajút már nehezebb a dorombolással levenni a lábáról…meg folyton tüsszög, de olyan furán, hogy a frászt hozza rám. Jó, volt már, hogy elfutottam miatta. Megijedtem, no. Van az úgy. Igaziból még mindig megijedek.
Aztán a nevek. Úgy érkeztem ide, hogy Marcinak neveztek. Ezek meg…. Márton, Szárszói Márton, Kuntakinte, Maki, Ubi meg ilyesmi…meg hogy hogy hívnak…Hívnak? Nevetséges, Egy macskát ne hívjanak sehogy! Egy macska majd megy, ha úgy akarja!
Próbálom megszoktatni a kopasszal, hogy tökre nem figyelek egyikre sem, szerintem kezdi érteni a dolgokat.
Lett saját házam – szigetelt – kosaram, párnáim, tálam meg minden. Reggel és este puha kefével fésülgetés van kaja előtt, meg néha, ha bedobom a “dorombolós-csillogószeműs-cukicicavagyok” figurát, akkor napközben is. Megy ez srácok!
Elég sokáig tanítgatta nekem a szőrös a macskaajtó használatát. Tudjátok, igaziból az a vicc, hogy én már elsőre értettem, csak jobban tetszett, ha kitámasztotta és nem nekem kellett nyomkodni. De a végén megsajnáltam, mert annyit próbálkozott játékkal, kajával, csúszkálással, mindennel. A hosszú hajú mondta neki, hogy adja fel, de nem. Szóval négy napja kegyeskedem használni. El sem hiszitek, milyen boldog miatta…hihetetlen.
Bírom őket, jó arcok, csak olyan furák. Futkosnak folyton ide meg oda, nem is igazán értem, hogy miért. Pedig egyszerűbb lenne, ha ők is nyugisan aludnának napközben az árnyékban, hiszen dobozuk nekik is van, a kaja miatt meg minek aggódni? Bent van egy kis doboz, abban mindig van egy csomó macskakaja. Sosem ürül ki. Akkor meg? Komolyan, furcsák.
Szóval a furaságuk. A szőrös…komolyan nem értem. El szoktam kísérni, amikor elmegy a csalitoshoz. Igen, oda oda ahol a csomó madár meg az a vörös, Májkinak hívott ugrabugra alak van. Na, és visz magával midig valami fekete dobozt, amit az arca elé emel és azon keresztül nézi a madarakat. Közben valami gombot nyomkod a fekete doboz meg ilyenkor kattog. Hát nem nevetséges? Így akar madarat fogni? Ne mondjátok el neki, hogy elmondom, de még egyet sem tudott fogni. A múltkor megsajnáltam, vittem neki egy egészen frisset….de nem örült neki. Vagy szerintem örült, csak nem akarta mutatni. Mindegy, nem érdekel, többet nem viszek.
Egy dolog van, amit nagyon nem szeretek: amikor jön az a nagy fehér autó és jön a két alak, akik közül az egyiknek lány illata van, aztán valami injekciónak hívott izét adnak, utána meg ölelgetnek, meg simogatnak, hogy ez azért van, hogy egészséges legyek. De hát egészséges vagyok, szóval ezt sem igazán értem.
Jajj, jön, még lebukok, hogy itt vagyok. Gyorsan vissza a “dorombolós- csillogószeműs-cukicicavagyok” figurát…. majd még jövök, ha egyszer megint így hagyja ezt a világító dobozt…
Ha észrevételed, gondolatod vagy saját élményed is van a leírtakkal kapcsolatban örömmel veszem, ha itt lejjebb kommentben megosztod velem/velünk. De a privát üzenettel is megtisztelsz, ezt ide kattintva tudod megtenni.
